A futóbicikliről
A két lábbal, szimmetrikus mozdulattal előre lökdöshető „nyuszibicikli" után a legtöbb gyermek életében a pedálos háromkerekű bicikli, majd a pótkerekekkel felszerelt kétkerekű szokott következni. Az utóbbi években mintha elfelejtődött volna a roller, viszont most új színfolt az egyensúlyozni tanulásban a fémvázas, stabil futóbicikli, amelynek két kereke van, viszont nincs pedálja.
Mire jó ez a fajta kerékpár?
Amellett, hogy használata nagy örömet okoz már a két-hároméveseknek is, a koordinált mozgás fejlődésében egy újabb elem gazdagodását jelenti: az erővel, a lendülettel és a sebességgel való bánni tudás képességét engedi kibontakozni. Be kell lássuk, hogy a kerékpározás nemcsak a pedállal történő erőátvitel ügyes kivitelezésétől függ, hanem elsősorban az egyensúlyozást lehetővé tevő komplex észlelések integrációjától. Érzékelni kell a kerékpár és a test dőlésének irányát, a haladási sebesség mértékét, az előttünk lévő közeli és távoli útszakaszok emelkedését, lejtését, a gödröket, és döccenőket. Ennek alapján kell a megfelelő testi választ kidolgozni, különösképpen a lendületet adagolni, amelyet ebben az esetben úgy lehet hatékonyan szabályozni, ha már nem a két láb egyidejű mozgásával, szimmetrikus mozdulattal, hanem váltott lábbal történik. Ha az útszakasz lehetővé teszi, a gyerekek megtanulhatják azt is, hogy hogyan lehet kihasználni a befektetett energiát, vagyis felkapják mindkét lábukat, nem adnak újabb lendületet, csak kormánnyal tartják az irányt. Az a kisgyerek, aki tanulóbicikli után kap igazi pedálos kétkerekűt, gyorsabban tanulja meg és sokkal biztonságosabban tud majd kerékpározni, mert előtte már több tapasztalatot szerzett a járművel együttes gyors mozgás kézben tartásáról.
